Sokan kérdezik tőlem, mitől lesz egy kisgyerek iskolaérett. Jó kérdés! Nem lehet rá sem röviden, sem egyszerűen válaszolni. Néha még pedagógusok között is komoly vitát okoz egy-egy gyerek iskolaérettségének megítélése. 
Amikor erről döntünk, sok mindent kell figyelembe vennünk, és számos szempont alapján kell igent vagy nemet mondanunk. 

Először is szeretném tisztázni, hogy a legtöbb gyermek 6 éves kora körül iskolaéretté válik. De vannak lassabban érő gyerekek, akik kicsivel később, úgy 7 éves koruk körül érik el a kívánt érettségi szintet. És az érettség nem egyenlő az okossággal vagy a testméretekkel. Ezek is beleszámítanak persze, de vannak olyan tényezők is, amelyek a gyermek szociális érettségével hozhatók összefüggésbe. 

Az iskolába kerülés mindenképpen óriási változásokat hoz a gyerekek életébe. Eddig a játék volt a legfontosabb tevékenysége, de ezután a tanulásé lesz a főszerep. Hirtelen jóval több ideig fogják őt direkt módon tanítani, mint óvodás korában. És neki is egészen új, szándékos cselekvései lesznek, amikor "tanul". Ráadásul nem tudja elkerülni ezeket a cselekvéseket, akkor sem, ha utálja csinálni vagy fáradt. Muszáj figyelni, megjegyezni, felidézni, lerajzolni, kiszínezni, mert ha ellenáll, annak következményei vannak. 
Az is nagy változás a gyermek életében, hogy az évek óta megszokott óvónéni helyett vadonatúj tanító néni szabja meg, hogy mit kell csinálnia. A tanító néni jelentősen eltérhet az óvónénitől beszédstílusában, nevelési stílusában, értékelési rendszerében, sőt még kinézetében is. Ez szintén óriási alkalmazkodási képességet kíván az amúgy is megszeppent kis elsőstől. 
Nemcsak új nevelők lesznek az iskolában, hanem gyakran új gyerektársaság is. Fontos, hogy a leendő iskolás jól tudjon azonos korúak csoportjába beilleszkedni, ott el tudja fogadtatni magát, a személyiségét, és mindezt erőszak nélkül. 
Az iskolában másféle magatartás és fegyelem az elfogadható, mint az óvodában. Például az oviban szinte bármikor szólhat egy gyerek a társához vagy a felnőttekhez, míg az iskolában ezt előre jelezni kell kézfeltartással. Gyakran szokott panaszkodni a tanító néni a "fecsegő" elsősök, különösen kislányok szüleinek, hogy gyermekük állandóan beszél az órán. 
Szintén a szociális érettség körébe tartozik az önálló helyzetmegoldás és döntés képessége. Ugyanis az iskolában sokszor lesz a gyerek magára utalt, ezért sokszor kell saját ösztöneire és képességeire támaszkodva problémákat megoldania. Például sapkáját, tornaruháját előkeríteni. Minél több gyerek van az osztályban, annál gyakrabban kell talpraesetten viselkednie. 

Mindezt az iskolaérettségi vizsgálatot végző pedagógusok, pszichológusok is tudják. Ha úgy látják, hogy a gyermeknek különösen nagy nehézséget fog jelenteni a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás, inkább nem engedik őt iskolába. Akkor sem, ha egyébként nagyon okos, sokáig elszámlál, és tájékozott a világban.