Olyan sokszor hallottam ezt már! Igen, az emberek előbb-utóbb eljutnak erre a következtetésre. Hogy többet, jobban kellett volna tanulniuk. Akkor most lenne munkájuk. Akkor most több lenne a fizetésük. Ugyanannyi, mint a mérnöké, a főnöké, a Jóskáé, a Pistáé....De mivel nincs diploma, vagy OKJ-s vizsga, vagy érettségi, marad a fizikai munka, a rosszul fizetett meló és a rettegés, hogy bármikor azt mondhatják: holnap már nem kell jönni, jelentkezzen a Munkaügyi Központban. 

Tudnia kellene minden szülőnek, hogy a tanulni szerető gyerekek a tanulási vágyat, hajlandóságot nem az iskolában kapják el, mint egy fertőző betegséget. A tanulás, mint tevékenység és a tudás, mint produktum szeretete, megbecsülése a családból ered. A kisgyerek utánozza a szüleit, ellesi azok értékrendjét. Ha egy családban azt tapasztalja a gyerek, hogy szülei is folyamatosan tanulnak, továbbképzik magukat, és biztatják erre házastársukat, sőt segítik ebben, akkor tudni fogja, hogy a szülei szerint ÉRTÉK a tanulási tevékenység és a tudás. És akkor ő is értékként fogja fel. Az iskolában is ezt mondja a tanító néni, otthon is ezt mondja anyuka, apuka, és ő is így tudja, mert így tapasztalta, hogy tanulni és tudást birtokolni jó. 
Mit tehet egy ifjú szülő, akinek óvodás gyermeke van? Mi az amit meg kell tennie, ha jó hozzáállást szeretne a gyermekébe oltani a tanulási tevékenységgel szemben? Kezdjen el maga is tanulni! Beszélgessen a saját tanulásáról a kisgyermekkel! Mutassa meg a tankönyveit! Magyarázza el, hogyan csinálják a felnőttek a tanulást! Kérje meg néha, hogy most ne zavarjon, mert tanulnia kell! Az óvodás gyerek érteni fog ebből, és tudni fogja, hogy a tanulás fontos tevékenység, amit komolyan kell venni. És ha látja szüleit egy nehéz, de sikeres vizsga után megkönnyebbülni és ünnepelni, azt is tudni fogja, hogy az erőfeszítéseknek meg van a jutalma, ami nem feltétlenül tárgy vagy pénz, de legalább annyira lehet neki örülni. 

Ez az a láthatatlan nevelési folyamat, amit az értelmiségi családokban a gyermekek mindenképpen átélnek, és nem a szülők akarata, elhatározása miatt, hanem az értelmiségi pályák természete miatt. Egy orvos, egy tanár, egy tudós egész életében olvas, tanul, továbbképződik, művelődik, gondolkodik, kutat. Ezért vannak előnyben az értelmiségi szülők gyerekei a felvételi eljárásokban. Ezért nem kell a doktornőnek a saját gyerekeit kényszeríteni a tanulásra. Tanulnak maguktól is, el se tudják képzelni, mit csinálhatnának helyette, ami jobb. 

Kedves Fiatal Szülők! 
Ha szeretnétek sikeres iskolást nevelni gyermeketekből, és nem mellesleg magatokat is jobb helyzetbe hoznátok a munkaerőpiacon, akkor kezdjetek el TANULNI valamit!